Mindent halló Hód doki

Pfű-hu! Pfű-hu! Pfű-hu!

Ugye, ti is halljátok ezt a hangot?

Tudjátok, mi ez?

Még nem?

Nosza, menjünk közelebb!

Látjátok már? Ott bent, az orvosi rendelő sarkában, a puhánál is puhább szőnyegen, ott hintázik előre-hátra egy régi hintaszék.

Nem, nem üres. Ül benne valaki. Hátradőlve, tátott szájjal szundikál.

Látjátok, ugye?

Bizony, ő az, a mi orvosunk, a doktor bácsi. Ti már tudjátok is, hogy hívják. A neve doktor Júlio, vagy Hód doki.

Éppen szunyókál egy kicsit a kedvenc kényelmes hintaszékén.

Mélyen alszik, és nagyokat szuszorászik alvás közben. 

Pfű-hu! 

Szuszorásszatok ti is vele, ha van kedvetek. 

Szívjátok be a levegőt: pfű...

Fújjátok ki a levegőt: hú…!

Hód doki édesdeden szundikál. Nagyon fáradt, mert rengeteget dolgozott. Sok-sok beteg gyereket kellett megvizsgálnia, de most éppen szünetet tart, mert néha pihennie kell egy kicsit.

Ugye, ti nem vagytok betegek? 

Ha nem, az jó. De ha betegek vagytok, akkor sem kell aggódnotok, Hód Doki rögtön kifüleli, mi a bajotok, és gyorsan meggyógyít. De előbb fel kell ébrednie.

Nézzétek csak, milyen jóízűen, milyen mélyen alszik! Olyan fáradt, hogy most biztosan nem álmodik semmit.

Na de… mi az ott a fején? Csak nem valami fura sapka?

Nézzük csak meg jobban!

Nem, nem sapka. És nem is a fején van, hanem a fülében. 

Két nagy, bolyhos vattapamacs áll ki Hód doki füléből! Olyan, mint két hatalmas felhő. A pamacsok ide-oda mozognak, ahogy előre-hátra dőlingél a hintaszék.

Vajon miért tömött Hód Doki vattát a fülébe? 

Csak nem beteg? Talán fülfájás kínozza? Mindjárt megtudjuk.

Hopp, most kinyílik az ajtó, olyan halkan nyitják ki, amilyen halkan csak lehet.

Júlia nővérke lép be rajta, mosolyogva nézi az alvó Hód dokit.

Aztán odalép, megfogja az egyik vattacsomót, óvatosan kihúzza a doktor füléből, és halkan köhint egyet.

– Ébresztő, doktor úr! – mondja kedvesen és hangosan.

Semmi sem történik. A hintaszék még mindig előre-hátra dülöngél, és Hód doki még mindig mély álomba merülve szuszmorog.

– Ébresztő, doktor úr! – mondja Júlia nővérke, most már sokkal halkabban.

Hód Doki még mindig csak alszik és szuszorászik.

Tudjátok, mit? Ébresszük fel együtt! Suttogjátok ti is Júlia nővérkével, hogy: Ébresztő, doktor úr! Ébresztő, doktor úr!

Hód Doki erre olyan hirtelen ébred fel, hogy előredől és majdnem kipottyan a hintaszékből, utolsó pillanatban tud csak megkapaszkodni.

– Hú, de jót aludtam! – mondja. – És hamar felébredtem! Olyan volt, mintha egyszerre ezer meg ezer gyerek kiáltotta volna nagyon hangosan, hogy Ébresztő, doktor úr!

– Lehet, hogy így is volt – mondja erre mosolyogva Hód nővérke. – A doktor úr fordított szuperhallásával biztos a gyerekek suttogását hallotta kiáltásnak.

– Hát persze! – mondja erre Hód doki. – Ha odafülelek, akkor minél halkabb valami, én annál hangosabbnak hallom, és minél hangosabb, annál halkabbnak hallom. Ha valaki belesuttog a fülembe, az nekem olyan, mintha belekiabálna, ha viszont belekiabál, azt számomra csak suttogás. Nagyon hasznos tulajdonság, mert így nagyon könnyen kifülelem azt, ha bárkinek bármi baja van, és ráadásul sosem zavar a zaj.

Hm, ez érdekes! Próbáljuk csak ki együtt, hogy tényleg így van-e! Elmondok egy új hód-mondókát, és ti huhogjátok és suttogjátok el velem az ébresztős részeket. Először is mondjátok velem, hogy HAHÓ!

Hahó, hahó hód-doki!

Hallja, hogy mit mondok ki?

Azt kiáltom: ébredjen fel!

Suttogom, hogy serkenjen fel!

Hódot keltünk nagy hűhóval -

vagyis psssszt! Csak csendes szóval!

Fel is ébred majd a hód,

ha hallja a halk hahót.

Hohó, hód! És hahó, hód…!

Huhorászni de jó volt!

Hód doki a füléhez teszi a kicsi tappancsait, és félrehajtott fejjel figyel:

– Olyan, mintha valami távoli szélzúgást hallanék, de hogy mit mondhatnak, azt bizony már nem hallom...

Hát jó, akkor most suttogjátok a lehető legesleghalkabban, sőt még annál is halkabban a hód-hahót. Hahóóóóóóó! Hód-hahó! Hahóóóóó!

– Nahát, ez gyönyörű! – Hód Doki arcán szétárad a vidám mosoly. – Gyönyörűen hahóztok, csak ennél hangosabban, kérlek, már ne kiabáljatok, különben megsüketülök!

Szerzők: Dragomán György és Szabó T. Anna, írók

Legyen egyedi Hódmese-képed! Ha szeretnéd, töltsd le és nyomtasd ki színezőnket! A nyomtátáshoz klikk ide >>