Nagyapa megint rázott egyet a serpenyőn, Mostan színes céklákkal álmodom, mondta közben a legszínpadiasabb hangján, aztán lekapta a tűzről, és körbeforgatta maga körül a serpenyőt, benne a színes, sült céklával, és a céklák egyáltalán nem csak céklaszínűek voltak, hanem sárgák és narancssárgák, és még amelyik céklavörös volt, az se csak mélypiros volt, hanem fehér és lila csíkos, és a színes céklák ráadásul úgy csillogtak, mintha drágakövek volnának, és ettől Panka úgy meglepődött, hogy mégsem csapta le a villát, hanem Nagyapát nézte, aki az asztal körül piruettezett a céklás tállal a kezében, és közben mondta tovább, hogy legszebb a sárga, sok-sok ebédet e céklával főznék egy kisleánynak, akit szeretek, és mire végigmondta, pont odatette az asztalra a tálat Panka elé, benne a sok színes céklával, és mielőtt Panka elvisíthatta volna magát, ahogy szokta, hogy utálom-utálom-utálom a céklát, nem szeretem, nem kérem, nem eszem meg a zöldséget, már Nagymama is megszólalt, és akarok még sok más színű répát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító, és odatette Panka elé a jénait, rajta a répákkal, és azok a répák olyanok voltak, mintha valaki fogta volna a legszebb, legszínesebb vízfestékeket, és azzal festette volna össze mindenféle színűre őket, voltak ott világossárga és sötétkék és sötétlila és vérpiros répák, és mind olyan szép fényesen ragyogtak, hogy Panka nem tudta levenni róluk a szemét.
Nagyapa akkor azt mondta, hogy tudd meg, hogy ezek nem akármilyen céklák és répák, Kosztolányi glasszékesztyűjére mondom, hogy ezek bizony olyan különleges glasszírozott répák és balzsamos céklák, amilyeneket még nem látott a világ, és nemcsak azért, mert ilyen szép színesek, hanem azért, mert ezeket a sokszínű céklákat és sokszínű répákat bizony nagyon nagy szeretettel válogattuk ki, és pucoltuk meg Nagyamával ketten, és aztán vajat habosítottunk, és abban forgattuk meg a zöldségeket, és aztán sót és nagyon kevés borsot szórtunk rájuk, és aztán összekevertük őket, és a céklát a serpenyőbe tettük, és a répát a jénaiba, és az egészet be a sütőbe, és úgy sültek és párolódtak a zöldségek, ott bent a sütőben, szépen, színesen, és mind azt várták, hogy Panka megérkezzen, és aztán, amikor már a zöldségek finom édesre sültek, akkor Nagyapa elővette a legfinomabb mézet, és egy kis kanálkával a répákra csorgatott belőle, és összerázta őket a serpenyőben, és Nagymama elővette a legfinomabb balzsamecetet, és egy kiskanállal a céklákra csorgatott belőle, aztán szépen összekeverte a jénaiban, és most ez a kétféle színes finomság itt van Pannika előtt. Mindjárt kapsz hozzá finom rizsecskét is, mondta Nagymama. Ha csak egy falatot is megkóstolsz belőle, hát látni fogod, hogy a színes világ még színesebb lesz, pont olyan, mintha azokon a színes üvegeken keresztül néznénk, amelyeket csak ritkán szoktunk elővenni a fiókból. Meglátod, mondták most már mind a ketten egyszerre: ha szépen megeszel mindent, akkor éjszaka olyan színekkel álmodsz majd, amilyeneket még soha senki nem látott.
(Hámozzuk fel és vágjuk nagyobb kockákra a céklát, ha répák nem túl nagyok, érdemes egyben hagyni őket. Sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg vajjal, aztán tegyük a sütőbe 180 fokra a zöldségeket. Húsz perc múlva, ha megsültek, a céklát locsoljuk meg egy kevés balzsamecettel, a répát pedig egy kis mézzel és citromlével. Süssük még egy kicsit, hogy színt kapjon. Tálaljuk rizzsel vagy kuszkusszal, de lehet halak vagy sültek körete is.)
Dragomán György, író
