Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Inspirációk


Sült cékla szilvamártással

Amióta a borsccsal kapcsolatos kutatásaim során először olvastam róla, hogy a lengyel királyi udvarban készült ős-borscsba szilva is került annak idején, azóta nem hagy nyugodni a cékla és a szilva párosításaiban rejlő sok lehetőség. 

Van egy ecetes-fokhagymás gyors szilvamártás receptem, amit hirtelen sült húsokhoz szoktam készíteni (szűzérmékkel például egészen lenyűgöző, egyszer majd azt is megírom), és minden alkalommal, amikor elkészítettem, azon gondolkoztam, hogy miként is lehetne ezt a gazdag ízű mártást a céklával valahogyan összeházasítani.

Többféle irányból indultam el, és ebből többféle étel is lesz majd, de most először a hirtelen sült, fokhagyma nélküli szilvamártásos céklát mesélem el. Nagy felfedezés, egyszerűségében lenyűgöző étel, abból a fajtából, amelyik új szintre emeli mindkét fő alapanyagot, úgyhogy miután megkóstolta, legszívesebben hetekig főzné újra és újra az ember.

(Na jó, én megrögzött cékla-rajongó vagyok, de megértem, hogy van, akiket taszít a cékla mély, enyhén fémes, földízű, bíbor ereje, ám gyanítom, hogy ebben a formában talán még őket is megenyhítené.)

Cékla kell hozzá, szilva, vaj (vagy valamilyen nem túl vad olívaolaj), egy kevés sherry ecet (vagy vörösborecet), egy kis szójaszósz, só és bors.

Először is süssük meg a céklát – már akinek nincs mindig otthon sült céklája, én ugye többször áradoztam már a sütőben sült cékla örömeiről, hát sejthető: nálam olyan gyakori vendég a konyhában, hogy szinte alapanyagszámba megy. Gyakran megesik, hogy kenyérsütéskor, vagy bármikor, amikor amúgy is bekapcsolom a sütőt, (gesztenyesütés, töksütés), beteszek negyven- ötven percre sülni egypár jól megsikált és alufóliába csomagolt céklafejet. Szépen elállnak a hűtőben, bármikor jók salátába, vagy köret alapanyagnak, vagy gyors borscsnak. De alufólia sem muszáj hozzá, a legegyszerűbb úgy, hogy meghámozzuk, félbe vágjuk, aztán a vágott felével lefele betesszük negyvenöt-ötven percre a száznyolcvan fokos sütőbe – jól megfér ott egyébként a sütőtökkel is, akkor készíthetünk például sült tökös rizottót, és annak lehet majd a feltéte a szilvás cékla. 

A sült cékla lesz az alapanyag, ezt fogjuk hirtelen karamellizálni egy serpenyőben, és ott készül majd hozzá a szilvamártás is. Mielőtt nekilátnánk, magozzuk ki a szilvákat, minden közepes fej céklához három-négy kisebb szilva kell.

Ha ezzel megvagyunk, szeleteljük ujjnyi vastagra a céklát, a serpenyőben forrósítsunk vajat, aztán kezdjük nagy lángon sütni benne a cékla szeleteket. Nem kell sokáig, elég oldalanként olyan két perc. Amikor a céklát megfordítjuk, látjuk majd, hogy a sütéstől kicsit kivilágosodott és felfényesedett, itt-ott már karamellizálódni is kezdett – szeretem ezt az élénkbíbor, csillogóan szép felületet, mindig elgyönyörködöm benne. 

Most jöhet a szilvamártás. Zuttyantsuk át a céklát egy mélytányérba vagy salátás tálba, aztán tegyük a serpenyőbe a vágott felével lefelé a szilvát.

Süssük nagy lángon két percig, néha érdemes alá kukucskálni, azt várjuk, hogy karamellizálódni kezdjen kicsit. Akkor jó, ha már itt-ott sötét aranyszínű a szilva húsa. Most tegyünk rá két-három evőkanál vajat (vagy egy kis olajat), és kezdjük finoman rázni a serpenyőt. A szilvák előbb-utóbb a domború felükre fordulnak, aztán vissza, ilyenkor a vajtól fényesen csillognak már, és picit világosabb lesz itt is a héj színe, mintha belső fénnyel csillognának a gyümölcsök. Most öntsünk rájuk annyi evőkanál sherry ecetet, ahány céklafejet használunk (ha nincs sherry ecetünk, a vörösbor ecet is megteszi, viszont akkor egy-két csipet cukrot is érdemes a gyümölcsökre szórni, picit úgy, mintha sóznánk.)

Az ecet felhabzik majd, az illata betölti a konyhát, rázogassuk csak vadul a serpenyőt, aztán, amikor az ecet szinte elforrt, dobjunk még egy kis vajat a serpenyőbe. Húzzuk kicsit le a lángot, forgassuk a gyümölcsöket, ne ijedjünk meg, ha egyik-másik közben ledobja a héját. Két-három perc alatt elkezdenek majd szétesni, ez a jó, ebből lesz a mártás, villával meg is lehet nyomkodni kicsit. 

Amikor a szilva már elengedte magát, öntsünk rá ugyanannyi sötét szójaszószt, mint amennyi ecetet használtunk, keverjük össze, nyomkodjuk meg egy kicsit újra a villával, aztán tegyük vissza a céklát a serpenyőbe és forgassuk össze a mártással. (Ha túl száraz, egy kevés vizet is tehetünk alá, de tényleg csak egy-két evőkanálnyit)

Két-három perc és készen is vagyunk, már csak egy facsarításnyi frissen őrölt fekete bors meg egy kevés sóvirág (legjobb, ha füstölt) kell rá.

Forrón is jó, lehet önmagában enni, lehet frissensült hús körete, (szűzérme, kacsamell vagy akár bélszín), de lehet úgy kezelni, mintha ő maga lenne a frissen sült hús, és lehet köretet adni hozzá (fekete lencsét, vörös-lencsés rizst, vagy misoval ízesített krumplipürét – hogy hármat mondjak, ami hirtelen eszembe jutott).

Hidegen is jó, másnap is, savanyúságként is használhatjuk, finom sonka, kéksajt, pár szelet körte mellé adva csodás előétel.



Hozzávalók: cékla, szilva, vaj, sherry-ecet, szójaszósz, só, bors (minden közepes céklához három négy szilva, egy evőkanál ecet, egy evőkanál szójaszósz.)

Dragomán György
író
Tudj meg többet