Készítsünk sült almás-céklás salátát!
Vagy nevezhetném dupla almás vagy akár tripla almás salátának is, merthogy az alma kétféle formában is belekerül: sülten és nyersen, sőt, akár alma chipset is lehet szórni a tetejére, akkor meg már három külön formában is ott lesz a tányéron, mondhatni, alma és alma, almával.
De mielőtt elkezdenénk, egy pillanatra lehet örülni az ősznek, a gyümölcsöktől roskadozó almafának. Annak, hogy itt van megint itt az almaszüretek ideje, amikor nagy öröm beleharapni egy-egy érett gyümölcsbe. Én újabban úgy eszem, ahogy régen a nagyapámtól láttam: kitépem a szárát, aztán nem körberágom, hogy a rajzokról és karikatúrákról olyan jól ismert, szokott almacsutkához jussak, hanem felülről lefele haladva harapdálom, úgyhogy a csutka is elfogy, csak az almamagok maradnak meg a végén. (Érdekes kísérlet nem úgy enni az almát, ahogy megszokta az ember, állítom, kicsit másnak érezzük az ízét is, ha másképpen esszük.)
Na de térjünk rá arra a bizonyos salátára. Az alma-cékla saláta igazi klasszikus, az én változatomban sült almából és sült céklából készül, ezen kívül friss alma (vagy körte), pisztácia (vagy dió) és feta (vagy kéksajt) kerül bele. (Meg a tetejére az a bizonyos almachips.)
Két személyre ebédnek, négy személyre köretnek is működik, egy közepes cékla, két alma, egy fél marék pisztácia és úgy tíz deka sajt kell hozzá.
Hámozzátok meg a céklát, aztán vágjátok úgy fél centis hasábokra a céklagömböt.
Két különböző almát jó használni, egy édesebbet és egy fanyarkásat. Az édesebből készül a sült alma, a fanyarkásabb meg nyersen ellenpontozza és fűszerezi a salátát.
Az édesebb almából készül a sült alma, de most nem a sütőben egészben sült almára kell gondolni (annak is sok szépsége van, kis csokival és dióval töltve, egy gombóc jóféle vaníliafagylalttal, esetleg némi grillázzsal megszórva egészen csodálatos desszert tud lenni), hanem a cikkekre vágott és aztán vajban pár perc alatt mindkét oldalukon pirosra sütött almagerezdekről. (Ez a fajta gyors sült alma egyébként nagyon gyakori vendég a konyhámban, rengetegszer adom hirtelen sült húsokhoz köretnek, köményes karaj vagy tarjaszeletek mellé egészen kiváló, hiszen gyakorlatilag a hússal együtt készül el, egyszerre ízesíti a pecsenyelevet és könnyít a húson a maga kívül édes-sós karamellességével és belül az enyhén fanyar hersegősségével.)
Vágjátok az almát tizenkét cikkre, tehát minden negyedet háromra, ez az ideális méret: kívül megsül, belül hersegős marad. Forrósítsatok egy kevés vajat a serpenyőben (lehet szőlőmagolajjal is dolgozni, ha vegán változatot akarunk, akkor a feta nyilván elhagyható), aztán helyezzétek bele az almaszeleteket. Az a jó, ha a vaj közepesen forró, a szeletek két perc alatt megpirulnak, akkor óvatosan meg kell fordítani őket, és meg kell pirítani a másik oldalukat is. Ha elkészült, tegyétek egy salátástálba, aztán adjatok egy kevés friss vajat a serpenyőbe és tegyétek bele a céklahasábokat. Közepes lángon süssétek, amíg el nem kezd finoman hólyagosodni a felszínük. A cékla illata összekeveredik a sült alma illatával, és a hasábok színe egy picit élénkebbé, rubinosabbá változik. Amikor eljött ez az állapot, loccsantsatok a céklára két kanál vörösborecetet, aztán öntsétek az almák mellé a serpenyő tartalmát.
A saláta alapja meg is van, a sült alma és sült cékla alkotja a gerincét. A másik almát kockázzátok fel apróra (igen, gömbcikk, hasáb és kocka forma zöldségekből épül a saláta, ettől is izgalmasabb lesz), ha akartok almacsipszet, előtte vágjátok félbe, és vágjatok a közepéből három-négy vékony almaszeletet. (Mélázzatok el azon, hogy körtét is lehetne e helyett a másik alma helyett használni, jussatok el arra a következtetésre, úgy is nagyon finom lenne, nyeljetek nagyokat, fogadjátok meg magatokban, hogy legközelebb majd azzal is kipróbáljátok.)
Adjátok a friss almát a salátához, locsoljátok meg jóféle olívaolajjal, keverjétek össze, facsarjatok rá friss borsot.
Kockázzátok fel, és adjátok hozzá a fetát.
Most jöhet a pisztácia vagy a dió, pucoljátok meg (ha sós pisztáciát használtok, akkor esetleg be lehet pár percre vízbe áztatni, hogy kioldódjon belőle egy kicsit a só), aztán pirítsátok egy-két percig a serpenyőben, vágjátok durvára, és szórjátok a saláta tetejére.
Az almachips mikróban készül, a sütőpapírra halmozott szeleteket egy-két percig mikrózni kell, aztán ha már kunkorodik a szélük, megfordítva még fél percig. Ha kész, öt percig jó várni vele, ez alatt még jobban kiszárad, és már apróra is lehet vágni és rászórni a közben finoman átlangyosodott salátára.
Most már nincs más hátra, mint egy kicsi elgyönyörködni a saláta szépségében, aztán áhítatosan meg lehet kóstolni. És örülni.
Hozzávalók: egy közepes cékla, két közepes alma, tíz deka feta, fél marék pisztácia vagy dió, bors, vörösborecet, olívaolaj.
Dragomán György, író
