Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Inspirációk


Nyúlpaprikás rókagombával

Egyszerre kívántuk meg a nyúlpaprikást a kisfiammal, emlékszel, milyen finom nyúlpaprikást főz Csavardi Samu Frodónak A két torony vége felé? Kérdeztük egymástól a boltban a friss nyúlcombok látványától fellelkesedve. Emlékeztünk, hát hogyne emlékeztünk volna, ő olyan éhes volt éppen, amilyen csak egy növésben lévő kiskamasz lehet, én meg olyan éhes, amilyen csak egy regénybefejezésben megfáradt író lehet, ezért tréfált meg az emlékezet, a vágy és a furfang keveréke – a Gyűrűk Urában ugyanis nem nyúlpaprikás fő, hanem csak nyúlpörkölt, de az is csak a fordító leleménye, mert az eredetiben „rabbit stew” van, és hogy ezt miként is lehetne pontosan magyarra fordítani, abba most inkább nem megyek bele, mert akkor a raguk, tokányok, sűrű levesek labirintusába tévednénk, és most nem ez a cél, hanem a nyúlpaprikás, különben is, ha szegény Samunak lett volna jóféle, magyar fűszerpaprikája, akkor ő is csakis nyúlpaprikást főzött volna, ha meg egy rendes, tisztességes hobbit-lak konyhája állt volna a rendelkezésére, és nem az orkok elől kellett volna bújkálnia, akkor persze lehet, hogy megkísértette volna a mustáros, sült nyúlcomb vagy a nyúl confit. Mi is nyelünk egypárat, ahogy eszünkbe jutnak ezek a nagyszerű lehetőségek,  de aztán maradunk szépen a nyúlpaprikásnál.

Nem is akármilyen nyúlpaprikást fogunk most főzni, hanem rókagombás nyúlpaprikást. Ha lenne friss rókagombánk, akkor persze azt használnánk, de tudjuk, hogy a szárított is megteszi, kicsit sűrűbb erdőíze lesz tőle a paprikásnak, mert a szárított rókagomba sötétebb és fűszeresebb a frissnél. Csak arra kell vigyázni, hogy ne maradjon túl száraz, úgyhogy a legelső dolgunk, amikor hazaérünk a nyúlcombokkal, szám szerint néggyel, merthogy négyen vagyunk, hogy ötven gramm szárított rókagombát felteszünk főni három deci vízben, épp csak felforraljuk, aztán lehúzzuk szépen a tűzről (persze, ha lenne friss rókagombánk, akkor szépen megtisztítanánk és felszeletelnénk, és ezt tennénk a paprikásba), aztán hagyjuk, hogy a lé hűljön-langyosodjon, a gomba meg elkezdje szépen teleszívni magát vízzel, hogy a végére jó puha legyen, és kiadja magából az erdő ízét.

Ha a gombával megvolnánk, két kis fej lilahagymát olyan apróra vágunk, amilyenre csak tudunk, aztán vajat futtatunk a legkedvesebb közepes vaslábosunkban (ha nincs vas, akkor olyanban, amilyen éppen van), hagyjuk kicsit megüvegesedni, aztán levesszük a lángról, beleszórunk egy kiskanál fűszerpaprikát, belecsavarunk egy kis borsot. Akad, aki köménymagot is tesz bele, én a nyúlhoz, pláne a rókagombáshoz köményt sose adnék, két megroppantott borókabogyót viszont teszek mellé, és a rókagomba miatt, ha van otthon, adok hozzá egy kevés lestyánt és izsópot (ha nincs, hát nincs). 

Itt egy pillanatra mindig megállok, szeretem ezt a látványt, ahogy a paprika vöröse ráömlik a hagyma lilájára, ahogy a nedvességet magába szívja, és közben megsötétül és elmélyül a színe. Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy elfelejtettem a sót, hát megsózom. Egy komoly döntés vár még ránk, kerüljön-e paradicsom és fokhagyma a paprikásba vagy ne kerüljön. Néha elcsábulok, és adok hozzá két-három evőkanálnyi paradicsompürét, kicsit savasabb és krémesebb lesz tőle a szaft. Ha friss a gomba, akkor persze inkább nem. A fokhagymát viszont túlságosan szeretem, azt sose szoktam kihagyni, két-három megzúzott gerezdet mindig dobok bele.

Visszateszem a lábost a lángra, beleteszem a nyúlcombokat, megforgatom mindegyiket szépen a paprikás hagymában, aztán köréöntöm a gombát, kavarok egyet rajta, aztán körbeöntöm a gomba levével is. 

Az a jó, ha pont ellepi a húst. Ha szükséges, akkor lehet még egy kis vizet tenni hozzá, egy fél deci könnyű vörösbort is elbír, ha épp olyan a hangulatunk.

A babérlevelet nem érdemes kifelejteni, van egy szép ágam, a nyári babérfáról vágtam le, amikor a legszebb és legzöldebb volt, ott a konyhapolcon, arról szoktam egyet leszakítani. Beledobom a lábosba, lefedem, kis lángon hagyom főni két-két és fél órát.

Amikor már a hús olyan puha, hogy szinte lejön a csontról, akkor áhítatosan megkóstolom a szaftot, ha kell, utánsózom-borsozom, aztán teszek hozzá még egy fél kiskanálnyi fűszerpaprikát, és megvárom, hogy előbújjon a friss paprikaíz belőle.

Kiveszem a combokat egy mélytányérra, lefejtem róluk a húst, persze nem bírom ki, hogy egy szebb falatot meg ne kóstoljak, sőt, odahívom a kisfiamat is, kóstoljon csak bele ő is. Megbeszéljük, hogy ilyen jót még a hobbitok se ettek, mert nem volt szegényeknek paprikájuk. 

Aki akarja, most be is ránthatja vagy tehet hozzá egy kis tejfölt. Én bevallom, nem szoktam. 

Visszatesszük a húst a szaftba, megbeszéljük, hogy mi legyen a köret. Krumplipüré, frissen gyúrt széles tészta vagy nokedli? Mindhárom máshogy finom. 

 

Hozzávalók: négy nyúlcomb, ötven gramm szárított rókagomba, három deci víz, (esetleg egy kis vörösbor), két kisebb lilahagyma, fokhagyma, fűszerpaprika, só, bors, babér, lestyán, izsóp. 

 

Dragomán György, író

Dragomán György
író
Tudj meg többet