Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Inspirációk


Lazacleves spenóttal és misóval

Öt perc, és kész lesz a leves, mondom biztatóan, pedig a három legfontosabb alapanyag, a spenót, a lazac és a miso egyáltalán nincs is benne a fazékban. 

A kockára vágott lazachúsra nézek, a halhús narancsba hajló rózsaszínjén futó vajszínű csíkok szépségéről az jut eszembe, hogy egyszer végignéztem, hogy csiszolnak és políroznak fényessé egy vörös agátot, abban a féldrágakőben futnak így egymás mellett a vöröses rózsaszín és fehéres csíkok.

A spenótot már fél órája jeges vízben áztatom, ettől felfrissül, és megőriz majd valamit a hersenősségéből, a jégkockák már lencsékké olvadtak, és ahogy egy pillanatra besüt a konyhába az erőtlen téli nap és megcsillan a jégen, egyszerre intenzíven kiragyog a tálból a spenótlevelek mélyzöldje. 

A misót is kibontottam, vörös miso, a színe persze nem piros, inkább csak barna, egy pillanatra a fénybe tartom, a fénytől a paszta színe mintha rőtbe váltana, persze lehet, hogy csak a szemhéjam mögött lobban a fény pirosa, ahogy egy pillanatra belenézek a napba.

Húsz másodperc volt csak, már újra el is tűnt a napkorong, szürke téli nap ez, Helsinki jut eszembe, nyilván nemcsak a fény halványsága miatt, hanem azért is, mert ezt a levest Helsinkiben kísérleteztem ki, igazából a finnek egyik nemzeti ételének, a kapros-tejszínes lazaclevesnek, vagyis  a lohikeittonak egy kicsit japánosított változata.

Egy fél évig éltem Finnországban, és attól kezdve, hogy először ettem finn lazaclevest, rengetegszer, akár heti kétszer-háromszor is megfőztem. Újdonság volt nekem, hogy a lazacból levest is lehet főzni, mindaddig csak sült lazaccal találkoztam, és lenyűgözött, hogy milyen laktató és milyen finom levest varázsol egy egyszerű tejszínes-kapros krumplilevesből egy kis hozzáadott halhús. Egyszerűségében is tökéletes étel, egy-két szelet vajas rozskenyérrel tökéletes, laktató és teljes étkezés. Minden benne van, ami csak egy kemény munkával töltött naphoz kell. 

De persze a jóból is megárt a sok, és egyszer elkezdtem gondolkozni, hogy milyen másfajta levest lehetne még lazacból főzni. Kinyitottam a hűtőt, megláttam a spenótot, amit eredetileg fokhagymás gorgonzolás spenótnak szántam, aztán eszembe jutott, hogy milyen szépen illik a miso a krumplipürébe és a krumplilevesbe, és meg is volt az ötlet. Azóta is az egyik legkedvesebb levesem. 

Négy személyre kell hozzá fél kiló krumpli, egy vöröshagyma, két közepes répa, negyed kiló lazacfilé, fejenként egy nagy marék spenót (persze, ha zsenge bébispenótot kapunk, az még jobb, amúgy érdemes letépni vagy levágni a spenótlevelek vastag szárait – de gyorsfagyasztott spenóttal is működik, azt is érdemes jeges vízben kicsit kiengedni, felfrissíteni).

Úgy indul, mint egy egyszerű krumplileves, a hagymát apróra kell vágni, a répát és a krumplit is fel kell kockázni. Ha ez megvan, megfuttatom a vajon a hagymát, sózom, borsozom, hozzáadom a répát, három-négy megzúzott szegfűborsot, aztán jöhet a krumpli; néha elgyengülök és reszelek bele egy kis szerecsendiót is, aztán felöntöm vízzel (vagy ha van, alaplével), kicsit többel annál, mint amennyi ellepi, negyedórát főzöm, amíg a krumpli már puha, de még nem széteső.

Innen már csak öt perc, úgy, ahogy az írás elején ígértem.

A mosogató fölött átöntöm egy szitába a spenótót, lecsöpögtetem, aztán hozzáadom a leveshez, megkeverem, most jöhet a lazac. 

Beleteszem azt is a lébe, aztán egészen lehúzom a lángot, mert ilyenkor már nem kell főzni, csak éppen gyöngyöztetni öt percig a forró lében, a lazac ennyi idő alatt éppen megfő, omlós lesz és finom, de ha sokat forralnám, akkor gumiszerűen kemény lenne, és pont a lényege veszne el. 

Már csak a miso hiányzik, egy tányérba kikanalazok úgy egy decit a levesből, aztán hozzákeverem a miso pasztát. Jól meg kell keverni, hogy feloldódjon, én, ha lehet, mindig egy porcelántálkában csinálom, és egy villával keverem, szeretem hallgatni, hogy csilingel, szeretem nézni közben, hogy lassan barnára vált a lé.

Ha a miso feloldódott, megkóstolom a halat. Ha már omlós és puha, csak akkor keverem a feloldódott miso pasztát a leveshez. (Azt mondják, a misót nem szabad főzni, mert attól megkeseredne.)

A leves kész van, lehet tényérba szedni, friss lime-ot szoktam facsarni még rá, és ha olyan a kedvem, és éppen van otthon, akkor apróra vágott zöldhagyamaszárat is szórok még a tetejére. Frissen pörkölt diót is lehetne adni hozzá, (egy marék diót késsel durvára, de nem túl apróra vágnék, aztán egy forró serpenyőben kis vajon megpirítanám) attól még tartalmasabb lenne, és egy kicsit nehezebb is, de ezt én csak tényleg reménytelenül szürke téli napokon szoktam. 

 

Hozzávalók: fél kiló krumpli, egy vöröshagyma, két közepes répa, negyed kiló lazacfilé, négy nagy marék spenót, só, bors, szegfűbors, két evőkanál miso paszta, egy kevés friss lime, esetleg zöldhagyma szára, reménytelenül szürke napokon még egy marék dióbél.

Dragomán György, író

Dragomán György
író
Tudj meg többet