Az egyik legjobb dolog, ami így kora ősszel a cukkinivel történhet, ha gondos kezek megmossák, vékonyra felszeletelik, padlizsánt és paradicsomot is szeletelnek hozzá, aztán ezeket a szeleteket felváltva hosszú, színes, kanyarodó kígyókba rendezve elhelyezik egy erre alkalmas, paradicsomos zöldségszósszal kikent vaslábosban (vagy más tűzálló edényben), és gondos szeretettel megsütik a sütőben.
Igen, igen, ez az a híres rajzfilmbeli étel, a ratatouille, vagyis a confit byaldi. A francia parasztétel (a ratatouille) és a török imam bayaldi, vagyis az ájult imámnak nevezett töltött sült padlizsán barátságából és a nagyszerű amerikai séf, Thomas Keller zsenialitásából fogant, bonyolultan egyszerű vagy egyszerűen bonyolult étek, amit mindenkinek érdemes egyszer elkészíteni, mert az eredmény sokkal látványosabb, mint amilyen nehéz elkészíteni, és ezt a szószban sült-párolódott, szeletelt zöldségekből kígyózott technológiát mindenképpen megéri megtanulni, mert az alapanyagok nagyon szépen variálhatók.
Én próbálkoztam már zeller-, cékla-, birs-, tarlórépa-, retek-, sütőtök- és gombaszeletekkel is, mindenféle kombinációkan és variációkban, sokszor igen ígéretes eredménnyel, majd mesélek ezekről is, de most maradjunk a cukkininél, vagyis a cukkini-paradicsom-padlizsán kombinációnál – a klasszikus, rajzfilmből ismert étek gyors változatánál.
Vegyetek két szép fej hagymát, nyolc hosszúkás Róma-paradicsomot (vagy négy paradicsomot és egy jófajta olasz konzervet), két padlizsánt, egy cukkinit, egy-két kápia paprikát, pár gerezd fokhagymát.
Vegyétek elő a kedvenc lapos vaslábosotokat, pucoljátok meg és vágjátok minél apróbb kockára a hagymát, gondoljatok közben arra, hogy fél óra munka után ugyan három óra alatt lesz kész, viszont eláll, sőt, jót tesz neki az újramelegítés.
Tegyétek fel fonnyadni a hagymát olívaolajon, közben húzzátok le a négy paradicsom héját, vagy bontsátok ki a konzervet. Adjatok egy kis kakukkfüvet, oregánót, bazsalikomot (esetleg borsikafüvet, lestyánt) a hagymához, tegyétek rá a felvágott paradicsomot. Ha szeretnétek, hogy kicsit testesebb legyen a szósz, adjatok hozzá egy-két szépen meghámozott és felkockázott kaliforniai vagy kápia paprikát (lehet lángolni és úgy hámozni, de én sokszor sietek, és simán zöldségpucolóval hámozom meg), és pár gerezd szétnyomott fokhagymát is.
Amíg az alap kis lángon fővöget, szeleteljétek szépen két-három milliméteres szeltekre a cukkinit, a padlizsánt és a paradicsomot. Érdemes már az elején gondolni arra, hogy egyforma legyen az átmérőjük, de ez nem mindig sikerül, megesett, hogy félbe vágott padlizsánszeletekkel és duplán egymás mellé rakott paradicsomokkal kellett játszanom, ez csak eleinte macerás, aztán gyorsan rááll az ember keze és szeme. Néha, ha belefáradok, azzal bíztatom magam kitartóbb munkára, hogy csillagos vendéglők mesterszakácsaira gondolok közben, akik milliméteresre vágják az összeset, és minden szeletet külön sóznak és szárítanak. Az már tényleg macera.
Oltsátok el a lábos alatt a lángot, gyönyörködjetek el a csupa zöldségszelet munkapultban, aztán kezdődhet a rakosgatás. Rakjatok gyorsan kis tornyocskákat a felvágott szeletekből, paradicsom, cukkini, padlizsán, paradicsom, cukkini padlizsán, paradicsom, cukkini padlizsán – jó kis mondóka, jól lehet duruzsolva mondogatni.
Ha a torony már megvan egy kis arasz, fektessétek be a szószba a lábos pereme mellé, jöhet a következő. Szép kanyarodó körkígyót kell rakni, a szósz megtartja, lehet jó szorosan, amíg körbe nem ér, aztán a középső körbe is még bele lehet szépen fektetni egymás mellé egy-két tornyocskát.
Adjátok át magatokat az építés és rakosgatás örömének: mikor is legóztatok utoljára?
Nézzétek szeretettel a kész zöldségkígyót, ahogy színesen tekereg a lábosban.
Milyen szép. És még szebb lesz, ha kész lesz.
Sózzátok meg, aztán fedjétek be, tegyétek két órára a százhatvan fokos sütőbe.
Ha minden jól megy, két óra múlva a zöldségek már magukba szívták a szószt, a cukkini áttetsző sárgás-borostyánná olvadt, a padlizsánszeletek nedvesen, halványbarnán csillognak, a zöldségkígyó körül halkan gyöngyözik a szaft.
Vegyétek le a fedőt, hagyjátok még sülni fél órát, a zöldségek tetejére spriccoljatok vékony sugárban nagyon kevés, nagyon jóféle balzsamecetet.
Ha már kicsit karamelles a teteje, kész van.
Tegyétek az asztalra, csodáljátok.
Várjatok egy kicsit amíg a meghűl, melegen vagy langyosan jobb, mint forrón.
Kanalazzatok másfél araszos adagokat a tányérokra a zöldségtornyokból, óvatosan, hogy egyben maradjanak. Locsoljátok körbe finom olajjal, sőt, ha elkap az ihlet rajzoljatok mintákat az olaj mellé pár csepp balzsamecettel, még egyszer gyönyörködjetek el benne, ilyenkor óhatatlanul arra gondol az ember, hogy is készülhetett ez a szépség itthon, a mi sütőnkben.
Nincs más hátra, meg kell kóstolni, aztán ámulni azon, hogy milyen harmóniába sült össze egymással ez a három alapanyag, hogy simította össze a cukkini ereje a padlizsán enyhén karamelles, halványan csípős fanyarságát a paradicsom mély, enyhén édes savasságával.
Hozzávalók:
A kígyóhoz: Egy hosszabb cukkini, két padlizsán, négy paradicsom
A szószhoz: két hagyma, négy paradicsom vagy egy konzerv, pár gerezd fokhagyama, egy-két kápia paprika, kakukkfű, oregánó, bazsalikom (esetleg borsikafű, lestyán), só, bors.
Dragomán György, író
