Clafoutist csináljuk ebből a gyönyörű fekete cseresznyéből vagy cobblert?
Nem, cseresznyés piskótát nem csinálunk, azt nagymama szokta, olyan jót mi úgyse tudnánk, vagy ki tudja, egyszer majd megpróbáljuk, mi cseresznyés focacciát szoktunk sütni mindig a szezon elején, de az már megvolt, most clafoutis lesz vagy cobbler, melyik legyen? Azt mondod, nem is kell csinálni semmit belőle, egyszerűen csak meg kell enni úgy, ahogy van, épp csak annyi időre kell betenni a hűtőszekrénybe, hogy egy kicsit lehűljön, de ne legyen nagyon hideg, aztán mohón, egyszerre több szemet a szájba tömve kell enni egy jó könyvvel a kézben, és persze feltétlenül kell egy üres porcelántányér is, amibe sorozatba lehet majd köpni a magokat, mert ahogy a magok csilingelnek a tálban, az a nyár egyik legkedvesebb hangja, igazad van, úgy is nagyon jó a cseresznye, de most mégiscsak süssünk inkább belőle valamit.
Jól van, ha magokat akarsz köpködni, akkor legyen csak clafoutis, azt magostól szokták, merthogy attól enyhe mandula- és vaníliaíze lesz a cseresznyének, a clafoutis tésztája könnyedebb, inkább hasonlít a palacsintatésztára, a cobbleré meg ropogósabb, ez a fő különbség, meg az, hogy a cobblernél alul van a gyümölcs, arra jön a tészta, a clafoutisnál meg az egészet össze kell keverni és úgy megsütni, ha elég könnyű a tészta, akkor még fel is jönnek a cseresznyék a tetejére.
Emlékszel, egyszer-kétszer a focacciát is csináltuk úgy, hogy benne hagytuk a magokat, más az íze tényleg, de lehet, hogy csak azért, mert akkor óvatosabban eszi az ember, finoman ide-oda tologatja a falatot a szájában, keresi a magokat, megtalálja a mandulaízt, a vaníliaízt.
Persze, ha akarod, faksznizhatunk, végül is ráérünk, az iskolának már vége, hova sietnénk, kimagozzuk szépen a cseresznyét, aztán gondosan hosszában félbevágott mandulaszemeket dugunk a magok helyére, és mikor kész, még meglocsoljuk a gyümölcsöt egy-két evőkanál cseresznyepálinkával vagy amaretto likőrrel, vaníliakivonatot is csepegtetünk rá, hagyjuk fél órát, hogy összeérjenek az ízek, és csak aztán keverjük bele a tésztába, és öntjük bele a kivajazott jénaiba.
Nem, vakáció ide vagy oda, annyira mégsem érzed magad időmilliomosnak, magozni magozhatunk, de ezt a mandulaszemmel tömködést, ezt inkább kihagynád, hát jó, te tudod, de attól még egy kis durvára vágott mandulát keverheténk a gyümölcsbe.
Amíg magozunk, addig elmesélem neked megint, amit ilyenkor mindig el szoktam, tudod, a gonosz blokkfelelős történetét, aki elkerítette a tömbházunk előtt a parkot, és mindig kiszúrta bicskával a labdánkat, ha véletlenül a területére tévedt, ráadásul a cseresznyefát is kisajátította, ahogy pirosodni kezdtek a gyümölcsök, egy kisszéken ülve őrizte őket csúzlival a kezében, hagyjalak már, ezt már ezerszer elmeséltem, tudod jól a végét, a horgászbottal, aminek a végére szedőzacskót szereltünk, olyan volt az egész, mintha Ion Creanga írta volna, „Na! játő. szátyurö-tye gye cshirese”, vagyis: „majd adok én nektek cseresznyézést”, kiabálta az öreg, de az első lövésnél elszakadt a csúzligumija, úgyhogy kézzel dobálta ránk a köveket, mi meg cseresznyemagokkal támadtunk vissza.
Régi szép emlékek, gyerekkori rosszalkodások, egy másik világ, egy másik korszak, tudom, te már nagyon unod ezeket a szakállas sztorikat, de látod, eltelt vele az idő, kimagoztuk mind a cseresznyét, gyere, keverjük össze a tésztát. Fél kiló cseresznyéhez két evőkanál (kb. harminc gramm) vaj, megolvasztjuk ügyesen, belekeverünk hetven gramm cukrot, az visszahűti, aztán három tojás kell még, negyed liter tej, meg hetven gramm liszt, egy csipet só, te kevered vagy én keverem, mindegy, a lényeg, hogy járjon a kézben az a habverő, sima legyen, mint a palacsintatészta, fél pohár szódavízzel könnyíthetjük is, ha gondolod, azt szép óvatosan kell belekeverni, de csak akkor, ha nem bánod, hogy picit zselésebb-buborékosabb marad a tészta, és ha már palacsintatészta, akkor persze reszelt citromhéjat is tehetnénk bele, mit gondolsz, tegyünk, mi történhet?
Na, hol az a jénai, vajazzuk ki, keverd kicsit még a tésztát, addig én beleszórom a cseresznyét, jól van, öntsük át a jénaiba, tegyük be a sütőbe, száznyolcvan fok, fél óra vagy kicsit több, amíg szépen meg nem sül.
A végén majd még meg is porcukrozzuk, kicsit hagyjuk hűlni-langyosodni, aztán kész - ehetjük is!
Hozzávalók: fél kiló cseresznye magostól vagy kimagozva – vagy kimagozva és összekeverve egy kevés durvára vágott mandulával – vagy kimagozva és megtöltve hosszában félbevágott mandulaszemekkel – egy cent cseresznyepálinka vagy amaretto, harminc gramm vaj, három tojás, 2,5 deci tej, 70 gramm cukor, 70 gramm liszt, egy csipet só (és esetleg egy deci szódavíz és egy evőkanál reszelt citromhéj).
Dragomán György, író
