Ki ne szeretne csokoládésnál is csokoládésabb csokoládéfagylaltot készíteni? Hát én bizony szeretnék! Mindig is szeretem volna, mindig is szeretni fogok, mert a csokifagylalt az egyetlen, ami még a csokoládénál is sokkal finomabb, pláne nyáron, rekkenő forróságban. Mindent tud, amit a csokoládé, csak még hűsít is, ráadásul csodálatos alap mindenféle ravasz pohárdesszerteknek: egy kis mentás tejszínhab, egy kis eper vagy cseresznye vagy éppen meggy kell hozzá, egy kis pörkölt dió vagy mogyoró vagy pisztácia vagy épp grillázs a tetejére, egy réteg törött keksz alá, és készen is vagyunk.
A legcsokoládésabb csokifagyiba még tojás sem kell, sőt tej se feltétlenül: csak csokoládé kell, víz, cukor, meg keményítő. Én bevallom, sokáig féltem a keményítőalapú fagylaltoktól, sőt, egyáltalán a keményítőtől, életemben ugyanis először A komisz kölyök naplója című könyvben olvastam a keményítőről. Egészen revelatív gyerekkönyv volt, imádtam, hogy valaki nálam is rosszabbul tud helyesírni, és hálás szeretettel gondolok ezért Karinthy Frigyesre, merthogy A komisz kölyök ugyan fordítás, de valójában sokkal több van benne Karinthyből, mint az eredetiből. (Karinthyt amúgy nem is keményítő miatt lenne illendő emlegetni egy fagylaltos írásban, mérges is lenne, ha megtudná - Mit keményítőzik maga a nevemben, kikérem magamnak a keményítőzést, mondaná, hát nem tudja, hogy én találtam fel a kókuszfagylaltot? – de erről juszt is máskor fogok mesélni, hadd pukkadozzon csak Karinthy ott fent a fagylaltokkal teli írómennyországban.) Ott az a csíny lényege, hogy a komisz kölyök elintézi, hogy a nővére esküvőjére mindenki keményítőt vigyen ajándékba, és emiatt és a keményített ingek meg ágyneműk körüli mindenféle hercehurcák miatt el se tudtam képzelni, hogy a keményítő valójában a főzés, s mi több, olyan kiváló édességek alapanyaga is lehet, mint a fagylalt. Szent borzadállyal olvastam tehát a keményítőalapú Szicília fagylaltokról, de aztán a kíváncsiság erősebb volt az aggodalomnál. Minden a pisztáciafagylalttal kezdődött, és az olyan finom lett, hogy azóta rengeteg keményítős fagylaltot kipróbáltam.
Vágjunk tehát bele! Vegyünk elő százötven gramm jóféle keserű csokoládét, tördeljük darabokra, egy icipici darabot persze kóstoljunk meg, mert amíg szopogatjuk, eldönthetjük, hogy durván vagy lágyabban csokis fagylaltot akarunk. Ha merész, tiszta csokiízt kívánunk, akkor három deci víz és három és fél deci tej kell a láboskába, (sőt, lehet csak víz az egész), ha kicsit lágyabbat, akkor négy deci tej és negyed liter tejszín, összesen hat és fél deci folyadék. Ehhez száznegyven gramm cukrot és huszonöt gramm keményítőt kell hozzákeverni, kell még egy csipet só - és kész, ez a fagylaltalap! Tegyük lassú tűzre, hogy melegedjen-langyosodjon, közben keverjük, amilyen vadul csak tudjuk, hűséges kézi habverőnkkel, vagy, ha nem félünk a technikától, akkor hűséges botmixerünkkel. Nem kell lobogva forrnia, elég, ha gyöngyözni kezd, ekkor levehetjük a tűzről, ez a cukros-vizes-keményítős fagyialap, ebbe kell belezúdítani a csokoládét és tovább kevergetni, hogy hűlés közben szépen felolvadjon. (Itt el lehet játszani a narancsos csokifagyi gondolatával, egy-két kiskanálnyi porrá tört kandírozott narancshéj kell csak hozzá, persze azt akár a legelején, a keményítővel együtt is belekeverhettük volna a fagylaltalapba.)
Szeretem nézni, ahogy a fehér, keményítőtől gyöngyházfényű folyadék az olvadó csokoládétól örvényesen sötétedni kezd. Amikor a csokoládé már mind felolvadt, akkor még belekeverek két evőkanál sötét, holland kakaóport, hadd legyen még a csokoládésnál is csokoládésabb a fagylalt. Egy kis vaníliakivonatot is lehet hozzáadni ilyenkor, de előbb érdemes megkóstolni az alapot: van, amikor a vanília íze félre tudja vinni a csokoládé aromáját.
Most már csak meg kell várni, hogy lehűljön, és lehet is fagylaltgépbe tölteni. Utána már csak meg kell várni, amíg a gép lassan lehűti és átlevegősíti a masszát. (Aki tripla csokis fagylaltot szeretne, az nyugodtan keverjen a fagylaltba még egy-két evőkanálnyi reszelt csokoládét – de ez már tényleg a veszélyes hedonizmus határát súrolja.)
150 gramm keserű csokoládé, 140 gramm cukor, 25 gramm (kb. két és fél evőkanál) étkezési keményítő (kukorica- vagy tápiókakeményítő), 25 gramm holland kakaópor, nagy csipet só, 6,5 dl víz (vagy tej és víz vagy tej és tejszín).
Dragomán György, író
