Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Inspirációk


Takarékoskodjunk változatosan a konyhában

Hiába vezetek évek óta háztartást, főzök naponta ugyanannyi személyre, rendszeresen túlfőzöm magam. Sokszor ezt megfontolt szándékkal teszem, de előfordul, hogy nem szándékosan marad maradék. Akik naponta kénytelenek főzni, nyilván sokszor készítenek ételt akár több napra is. Hétvégén én mindig igyekszem egy kicsit előre dolgozni, hogy legalább a hét elején mentesüljek a konyhai szolgálat alól.

Mióta feltalálták és elterjedt a háztartásokban a hűtőszekrény, a fagyasztó, azóta az élelmiszereket, kész ételeket sokkal tovább tudjuk fogyasztani, mint az őseink. Már az ősember rájött arra, hogy az elejtett vadat hóval betakarva tovább tudja fogyasztani. Az ókori rómaiak és görögök földbe ásott jégvermeket használtak élelmiszer tárolásra. A jéggel hűtést egészen a 20. század közepéig alkalmazták. Az 1800-as években találták fel az első gőzzel működő „hideget csináló” gépet. A kisebb méretű háztartási hűtőgépek azonban csak a 20 század elején jelentek meg. Nagyon sokáig igazi luxusnak számított a hűtő a családoknál.

A nagymamám sokat mesélt nekem azokról az évekről, mikor gyerek és fiatal felnőtt korában hűtő nélkül kellett eltartani az élelmiszereket. Ők falun laktak, igyekeztek maguknak termeszteni a zöldségeket és többféle állatot tartottak. A legtöbb húst és egyéb sütéshez, főzéshez nélkülözhetetlen alapanyagot a sertés szolgáltatta. Nem véletlen, hogy a disznót télen vágták. A feldolgozás után először elfogyasztották a gyorsan romló belsőségeket, a húsok egy részét lesütve zsírban tárolták hatalmas véndőkbe rétegezve. Legtovább a füsttel tartósított, feldolgozott húsokat tudták tárolni. Ilyenek a sonka, a kolbász, a hurka, a disznósajt, szalámi voltak. Abban az időben sokkal jobban odafigyeltek, hogy semmi ehető ételt ne dobjanak ki. Ami már emberi fogyasztásra alkalmatlan volt, megették az állatok. A konyhai hulladék sem végezhette a szemetesben, hiszen a zöldségek héját megették az állatok, vagy ment a komposztba. Nagyon találékonyan tudtak főzni, ha délről megmaradt étel, elfogyasztották vacsorára, vagy az a következő nap egész biztos átalakult valami új, finom fogássá. Profin kombinálták a leveseket és a második fogásokat. Nekem az egyik kedvenc ilyen ételem volt a mamámnál a bableves és a babfőzelék. Megfőzte a nagyim a hatalmas fazék bablevest, majd mikor elkészült, kihalászta a bab javát, amiből főzeléket készített. A levest ettük a zöldséggel, frissen gyúrt csipetke tésztával, a főzeléket pedig vagy a levesben főtt hússal vagy grízes tésztával. Anyukám a mai napig készíti ezt a tipikusan sváb ételt: babfőzelék, grízestészta és mellé savanyúságot kínál.

A mai, rohanó világban is fontos figyelmet fordítani arra, hogy ehető étel ne kerüljön a szemétbe. Talán mi, gluténmentes diétán lévők, anyagi oldalról érezzük jobban a takarékoskodás fontosságát és megpróbálunk nem pazarolni. Képesek vagyunk a drága, gluténmentes lisztekből készült elfuserált ételeket bármi áron, akár nagyobb átalakításokkal megmenteni. A kenyérsütés tanulási folyamatában egészen biztos, hogy nem kell készen vásárolt gluténmentes zsemlemorzsát tartani otthon, hiszen a legrosszabbul sikerült kenyér, zsemle, kifli is tökéltes erre a célra.

Készítsünk szándékosan maradékot

Megfontolt szándékkal főzöm túl magam azokból az ételekből, amiket jól lehet fagyasztani, vagy másnap alapja lehet egy teljesen új ebédnek. Nagyon finom tud lenni egy fenséges pörköltből készült gulyásleves, vagy babgulyás. Sütök mellé egy nagy tepsi pogácsát vagy pár palacsintát és a család garantáltan megnyalja mind a tíz ujját. Sára lányom kedvenc levese a palócleves. Nálunk a palócleves előtti napon valószínű pörkölt került az asztalra. Ha már szóba került a palacsinta és a pörkölt is, akkor nyugodtan képezhetik ezek együtt a menü részét. A pörköltből egy gyors darálás után tökéletes „hortobágyi” jellegű palacsinta tekerhető. Ha maradt egy kis nokedlink esetleg a pörkölt mellől, üssünk rá gyorsan pár tojást és kínáljuk tojásos nokedliként.

Készítsük előrelátóan a köreteket: ha a rizst kevésbé sózzuk meg, akkor a maradék nyugodtan képezheti egy gyümölcsös tejberizs, vagy rizskoch alapját. A krumplipüré maradék kiválóan alkalmas burgonyás pogácsának, krokettnek.

A kissé szikkadt, száraz péksüteményeket véletlenül se dobjuk ki, hiszen sokkal jobb és finomabb sorsot érdemelnek. A sós péksütemények mehetnek egy melegszendvics krém alá, a kevésbé sósak akár édes desszertként is végezhetik. Anyukám mindig összegyűjtötte a zsemléket, kifliket. Amikor láttam, hogy a zacskó telik, tudtam, hogy jön a legnagyobb kedvencem, a töltött zsemle vagy a máglyarakás. Bármikor képes vagyok a friss kiflit beáldozni ezekért, de higgyétek el, igazán finom a kissé száraz alapból lesz. Az pedig csak mendemonda, hogy a kenyérből nem lesz jó a máglyarakás vagy akár a mákosguba. Pont olyan falatkákra lehet azt is szeletelni, mint a kiflit.

Sokszor a legtöbb maradék a családi, vagy egyéb összejövetelek után keletkezik. A vendégek érkezése előtt gondoskodjunk olyan dobozokról, amikbe tudunk kóstolót csomagolni, de nyugodtan kérhetjük, hogy mindenki hozzon magával pár edényt, így műanyag hulladék sem keletkezik. Biztosan örülni fognak a vendégek, ha másnap nem kell főzni, vagy sütni. A süti maradékoktól se essünk kétségbe, hiszen kókuszgolyó és puncs kocka szinte bármiből készülhet. A férjem szerint nincs az a száraz sütemény, amit pudinggal ne lehetne megenni. Ráadásul az sem gond, ha a fagyasztónkba kerül időnként desszert is.

Szerencsére a legtöbb ember számára ma már alapvető, hogy minél kevesebb szemetet termeljen, menthető élelmiszert ne dobjon ki. Fontos, hogy ne csak a friss alapanyagokkal legyünk kreatívak, hanem használjuk a fantáziánkat és merjünk újat alkotni a maradékból.

Számomra az elsőszámú szabály: az átalakult étel legyen legalább olyan finom, mint amilyen az alap volt és kinézetre ne a maradék benyomását keltse. Ha ez a két dolog klappol, akkor senki nem gondol már a tegnapi pörköltre, vagy a félig száraz zsemlére.

Szerző: Kohári Éva, gasztroblogger, matematika és fizika szakos tanár, Gluténmentes Íz-Lik blog tulajdonosa

Kohári Éva
gasztroblogger, Gluténmentes Íz-Lik blog tulajdonosa
Tudj meg többet