Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Inspirációk


Miért nem működnek a divatdiéták, és mit (t)ehetnénk helyettük?

Habár szokás valamilyen új és modern jelenségként gondolni a folyamatosan változó divatdiétákra, valójában egyáltalán nem egy új jelenségről van szó. Az első ilyen módszert állítólag 1862-re lehet visszavezetni egy William Banting nevű temetkezési vállalkozóhoz – azóta pedig mondhatni, hogy a diétás irányzatok csak jönnek és mennek. Valószínűleg senkinek sem kell a táplálkozástudományban jártas szakembernek lennie, hogy kapásból fel tudja sorolni a legnépszerűbbeket. Íme, csak néhány példa a közelmúltból: 

  • Paelo, azaz együnk úgy, mint az ősemberek. Kérdés, hogy ez mit is jelentett valójában….

  • Ketogén: zsírt zsírral és egy kis fehérjével, a szénhidrátok teljes kizárásával.

  • Intermittent Fasting azaz időszakos böjt: 6-8 órás ablak, amely során a napi tápanyagszükségletet be kell vinni

  • Lowcarb: alacsony szénhidrátos diéta

  • Lowfat: alacsony zsírtartalmú diéta

  • Léböjtkúrák/méregtelenítés: X napig csak leveket fogyasztunk.

Azonban lássuk be, hogy ha bármelyik is működőképes és hatásos lenne hosszú távon, akkor nem jelenne meg szinte naponta vagy valamilyen új csodadiéta vagy pedig valamilyen fogyókúrás termék, és nem lenne a társadalom kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. Láthatjuk tehát, hogy minél többet költünk porokra és a megváltást ígérő guruk módszereire, legtöbbször csak a pénztárcánk mérete csökken (nemzeti szinten több mint 2 milliárd forinttal évente) – és nem a derekunké.

Miért nem működnek ezek a módszerek? 

A fogyókúráknak már a nevében is benne van, hogy ezek kúrát, azaz valamilyen átmeneti, időszakos dolgot jelentenek. Nem is jelenthetnek mást, hiszen sokszor nemcsak hosszú, de már rövidtávon sem fenntarthatók. Hiszen szinte az összes ilyen módszer vagy az energiabevitelt vágja vissza drasztikusan, vagy valamilyen ételcsoportot/makrotápanyagot zár ki, vagy időben korlátozza az étkezéseinket. Azaz az alapjukat restrikció, szigorú szabályok, fenntarthatatlanság jelenti. Így a való élettel legtöbbször köszönőviszonyban sincsenek ezek a diéták, hiszen miattuk sokszor kiesünk akár a családi étkezésekből, a kollégákkal való ebédekből vagy más társas összejövetelekről. Ráadásul arra sincsen válaszuk, hogy mit csináljunk, ha kibírtunk 1-2-3 hónapot. Nem véletlen tapasztalják olyan sokan a jojózás jelenségét, azaz amikor felhagynak a drasztikus módszerekkel, akkor a kínkeservesen leadott kilóknak sokszor a duplája jön vissza. 

Milyen problémákat okozhatnak?

A legnagyobb gond, hogy sokszor nemcsak hatástalanok (és visszahízunk minden leadott kilót), hanem akár hosszú távú egészségi problémákat is okozhatnak, így például:

  • Sorozatos kudarcélmények (miután újra és újra elbukunk, mert nem tudjuk tartani a napi 800 kalóriás étrendet), és így önértékelési problémák

  • Anyagcserezavarok: rövid távon annyit érünk el a nagyon alacsony kalóriás étrendekkel, hogy miután nem bírjuk tovább, valóban „a levegőtől is hízni fogunk”, hiszen a szervezetünk túlélő-üzemmódba kapcsol, és leteker minden nem létfontosságú funkciót is. Hosszú hetek vagy akár hónapok kellenek, hogy a szervezetünk ismét megszokja, hogy nem éhínség van, és hogy számíthat rá, hogy kap üzemanyagot étel formájában. 

  • Zsír helyett izomvesztés, ami azt jelenti, hogy még kevesebb energiát fog elégetni a szervezetünk

  • Depresszió, enerváltság, ami a kemény kalóriamegvonással jár kivétel nélkül, hiszen éhezésként érzékeli a szervezetünk

  • Evési zavarok, falásrohamok (pszichológiai problémává válik)

  • Jojózás, visszahízás

Jó, oké, de akkor mit (t)ehetünk, mi működhet valóban hosszú távon? 

Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a fogyókúrák hosszú távon nem működnek, és valódi változást keresnek időszakos megoldások helyett. Ez maga az életmódváltás, amikor drasztikus módszerek helyett egy olyan életmódot próbálunk kialakítani, amely bármilyen élethelyzetben (az ünnepektől a nyaraláson át a várandósságig vagy szülőségig) fenntartható, kiegyensúlyozott és úgy támogatja a hosszú távú egészségi céljainkat, hogy közben élvezhető. Azaz, ha nem élvezzük akár a diétánkat, életmódunkat, akkor bizony rossz úton járunk. 

Tuti módszerek és feleslegesen felállított szabályok, címkézés helyett valójában elég lenne néhány dologra figyelni a mindennapokban, mint például arra, hogy 

  • Természetes, valódi alapanyagokat használjunk, és kerüljük a többszörösen feldolgozott élelmiszereket.

  • Kiegyensúlyozottság: az étrendünkben helye van a szénhidrátoknak és a zsíroknak is, ahogy egy tál spagettinek vagy a kedvenc csokinknak is. Sokan inkább érdemes az arányokra figyelni (ebben segít a tányérelv).

  • Élvezhetőség: ha nem fér bele egy forralt bor télen, ha nem fér bele a kedvenc jégkrémünk, ha ízetlen salátaleveleket meg a hungarocellre hajazó pufirizst kell ennünk, akkor mi értelme van az egésznek?

  • Mértékletesség: ahogy Lukács Liza is írja, az egészséges táplálkozás elsősorban mértékletes – annyit eszünk, amennyire biológiailag szükségünk van. Ezt manapság talán a legnehezebb kitapasztalni.

  • Tudatosság és ösztönösség egyszerre: manapság tudatosság nélkül nehezen tudunk az ösztöneinkre hallgatni, hiszen mindenhol bombáznak minket az ételreklámok, a csábító illatok a pékségből. Szükség van némi tudatosságra és ismeretre ahhoz, hogy ösztönösen tudjuk, hogy miből, mikor és mennyire van szükségünk. 

  • Bármilyen élethelyzetben való fenntarthatóság: legyen szó vizsgaidőszakról, várandósságról, nyaralásról, utazásról, családi ünneplésről, szülőségről, gyereknevelésről – egy jó életmód bármelyik élethelyzetben fenntartható és az alapelvek adoptálhatók. 

  • Környezet: ne tartsunk otthon olyan ételt, ami nem támogat minket a hosszú távú céljainkban, hiszen fáradtan, nyűgösen úgyis ott kötünk ki az édességes fiók előtt.

  • Személyre szabottság: ami működik a szomszédnak, nekünk nem biztos, hogy fog. Internetes 1300 kalóriás mintaétrendek helyett szükség esetén szakembertől kérjünk segítséget, aki a mi életmódunk, napirendünk, ízlésünk szerint segít kialakítani a megfelelő étkezési szokásokat. Ideális esetben nem csak egy étrendet kapunk, hanem megtanuljuk mi magunk, hogyan tervezzük meg a heti menüt.

  • Az étkezés kontextusa, azaz, hogy HOGYAN eszünk, legalább olyan fontos, mint, hogy mit. Figyeljünk a terítésre, a szalvétára, tegyük félre a telefont, és az ételre és egymásra figyeljünk ilyenkor.

Összegzés

Ne feledjük, hogy az évek alatt felszedett kilókat nem lehet 1-2 hét alatt eltüntetni – és nem is kell. A jó változási terv olyan, mint folyóban a lépőkövek, lépésről-lépésre kell haladni, mindig csak 1-2 dolgon változtatni, amelyek aztán nap mint nap gyakorlunk. A sikeres életmódváltás valójában a változás iránti igény és a sikerbe vetett hit talaján meghozott mindennapi apró döntések sorozata. Tegyünk hát minden nap egy picivel többet magunkért és az egészségünkért, figyeljünk a fentiekre, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy nekünk is sikerül nemcsak az egészséges álomalakot elérni, de az ezt támogató szokásokat is fenntartani – akár egy egész életen át. 

Források:

Az Én Pénzem: Ha január, akkor fogyókúra 

Dr. Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Dr. Lukács Liza: Lenyelt vágyak 

Világgazdaság: Egyre rosszabb az elhízási helyzet Magyarországon 

Szerző: Okos Tímea Kitti, Táplálkozási és életmód tanácsadó, gasztroblogger, író, újságíró

 

Okos Tímea Kitti
táplálkozási és életmód tanácsadó, gasztroblogger, író, újságíró
Tudj meg többet