Mentős Júlio és a szupersziréna

Sifiti-fit-sifiti-fit-sifiti-fit...

Ugye, ti is halljátok ezt a hangot?

Füleljetek csak, megint hallatszik: sifiti-fit-sifiti-fit.

Honnan jön vajon?

Aha, megvan! Onnan! A gyönyörű szép, fényesen csillogó, sárgánál is sárgább mentőautó felől hallatszik.

De hát mi lehet az? Csak nem fogat mos benne éppen valaki?

Sifiti-fit-sifiti-fit – nem, nem, mégse fogmosás lesz az... Pedig nagyon buzgó fogkefehangnak tűnik.

Menjünk csak közelebb!

Nézzétek csak: egy hód áll ott az autó mellett, egy kis összecsukható létrán, mind a két kezében egy-egy nagy zöld fogkefe, azokkal dörzsöli az autó oldalát. Balról jobbra, jobbról balra, aztán le-fel, aztán körbe, aztán külön-külön az összes piros csíkot is átdörzsölgeti.

Ez csakis mentős hód lehet. Igen! Ő az, Mentős Júlio.

De vajon miben mesterkedik?

Kérdezzük csak meg szépen tőle.

– Mit jót csinálsz, Mentős Júlio?

Mentős Júlio erre vidáman int egyet a kerek hódfarkával:

– Szervusztok, drága barátaim – mondja kedvesen -, nézzétek csak, milyen szép fényesre políroztam ezzel a két hatalmas fogkefével a mentőautót!

– Tényleg nagyon szép, úgy csillog-villog, mint egy tükör!

– Tudjátok, ez a legesleggyorsabb mentőautó a világon! Igen ám, de ahhoz, hogy ilyen gyors lehessen, egyetlen porszem nem sok, annyi se maradhat rajta. Minél tisztább, minél fényesebb, annál gyorsabban tud száguldani! – mondja Mentős Júlio, és akkorát mosolyog, hogy a nagy hódfogain is szikrát vet a napsütés.

– Nézzétek meg, hogy elég tiszta-e!

Mentős Júlio a zsebébe nyúl, előhúz egy hófehér polírozókendőt, végighúzza a mentő oldalán, aztán büszkén mutatja, hogy egyetlen icipici porszem sem maradt rajta.

Elteszi a keféket a kefetartóba, aztán azt mondja:

– A legjobbkor érkeztetek! Nemsokára indulunk a próbaútra. Addig ellenőrizzük csak szépen, hogy bent is a helyén van-e minden!

Mentős Júlio kinyitja a mentőkocsi ajtaját, és bemászik.

– Nézzétek csak! – mutatja – Hordágy, gumikesztyű, fertőtlenítő, gyógyszerek, műszerek, táskák: minden itt van, ami kell! Minden a helyén, tisztaság van, rend van, felkészültünk. A legfőbb ideje, hogy megmutassam, milyen gyors is ez a mentőautó. Teszünk egy szép nagy próbakört.

Akarjátok?

Akkor jó. De előbb körbe kell egy párszor futni a mentőt.

Tudjátok, miért?

Hogy felkészüljünk a gyorsulásra, hogy megszokjuk a sebességet.

Az első körben olyan gyorsak leszünk, mint a szél. Kiáltsátok: sú-sú-sú, és fussunk szépen három kört a mentőautó körül!

Megvolt?

Nagyon ügyesek vagytok!

Most jöhet a második kör, ebben olyan gyorsak leszünk, mint az ég dörgése. Kiáltsátok, brú-brú-brú!

Megvolt?

Nagyon ügyesek vagytok!

Most jöhet a harmadik kör, most olyan gyorsak leszünk, mint a villám. Kiáltsátok hosszan, hogy húúúúj!

Éreztétek a sebességet? Éreztétek a gyorsulást?

Igen? Akkor felkészültetek.

Szálljatok be!

Mindenki beszállt? Mindenki becsatolta a biztonsági övet?

Rendben, akkor indulhatunk!

Mentős Júlio a volán mögé pattan, bekapcsolja a villogót, aztán a mentőautó már száguld is, ki az utcára, át a kereszteződésen, végigrobog a főutcán, a körúton, a rakparton, át az egyik hídon, aztán a vissza a másikon, át az alagúton, fel a szerpentinen.

– Ennél gyorsabban már csak akkor mehetnénk, ha a szirénát is bekapcsolnánk! – néz ránk Mentős Júlio – Akkor aztán végtelen sebességgel repülnénk. Szeretnétek, hogy megmutassam?

Biztos?

Egészen biztos?

Akkor kapaszkodjatok!

Mentős Júlio megnyomja a nagy kék gombot, és akkor egyszer csak kigyúl a kocsi tetején a kék villogó mellett a piros villogó, és a tükrön is a kék villogó, és a másikon is a fehér, még a motorházon is kigyúlnak a kis jelzőfények, hogy mindenki lássa, mindenki utat engedjen nekünk.

Most már mindjárt a sziréna is meg fog szólalni, mondta Mentős Júlio, abban ti is segíthettek. Emlékeztek még a szél hangjára, az ég dörgésére és a villám süvítésére?

Hát persze, hogy emlékeztek, nagyon ügyesek vagytok!

Akkor most kiáltsátok el mind a hármat egymás után, az lesz a mi közös szirénánk hangja:

sú-sú-sú-brúú-brúú-brúú-húúúúj-

sú-sú-sú-brúú-brúú-brúú-húúúúj

Ez az igazi szupererő, amikor minden gyerek segít a gyógyító hódoknak! – rikkantja vidáman Mentős Júlio. A Hód-mentő gyorsulni kezd, először olyan gyors lesz, mint a szél, aztán, mint a dörgés, aztán, mint a villám, és végül már olyan gyors, mint a gondolat!

Júlio vidáman tekergeti a kormányt:

– Egyetlen szirénázás alatt ott leszünk, ahol szükség lesz ránk! Nénó, nénó, mondja a sziréna, ott leszünk, ahol lenni akarunk, csak kiáltsátok ti is, hogy nénó-nénó,

sú-sú-sú-brúú-brúú-brúú-húúúj!

És most, hogy ilyen gyorsak vagyunk, ismételjük el villámsebesen versben is, ami történt:

Halljátok a sifitit?

A fogkefe mit tisztít?

Sárga mentőt fényesít,

sártól, portól mentesít.

Sofőrje a mentős hód,

magával visz azonmód -

figyelj jól az okos hódra:

szirénáját bekapcsolja.

Bírod ezt a sebességet?

Kössél vele egyezséget:

segíts te is, sú-brú-húj,

ijedtedben el ne bújj!

Gyógyítani együtt mentek,

mentősként sosem pihentek,

és a sürgős beteggel

száguldotok ezerrel!

Megjöttek a mentős hódok,

aki beteg, ettől boldog!

Szerzők: Dragomán György és Szabó T. Anna, írók

Legyen egyedi Hódmese-képed! Ha szeretnéd, töltsd le és nyomtasd ki színezőnket! A nyomtátáshoz klikk ide >>