Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Áruházkereső

Találja meg az Önhöz legközelebbi Auchan áruházat

Bizalomkártya

Hód nővérke csikiszurija

Zirr-zurr, csitt-csatt, zirr-zurr, csitt-csatt –

Hát mi ez a nagy hangzavar? 

És vajon honnan hallatszik?

Bizony, a gyógyszerszobából.

Hód nővérke, vagyis Júlia nővér húzogatja és tologatja a fiókokat, nyitogatja és csukogatja a szekrények ajtaját. Látszik, hogy nagyon keres valamit, közben meg nagyon mosolyog.

Most kinyílik a szoba ajtaja, Hód doktor néz be rajta.

– Hogy áll a csikiszérum, kedves Júlia nővér? Azt hiszem, ma nagy szükségünk van rá, sok gyereket kell megvizsgálnom.

– Mindjárt elkészül, doktor úr! Csak annyi történt, hogy tegnap, amikor rendet tett, nem vett szemüveget, és ezért rendetlenség kerekedett. Épp most leltem meg a szeretetkenetet.

Hód doki erre behúzza a nyakát, kicsit szégyelli a dolgot:

– Elnézést kérek, kedves nővér – mondja –, rettentően siettem, és sajnos elkeveredett valahová a szemüvegem. 

– Semmi baj – mondja erre Júlia nővér. – Mindjárt rendet teszek! Addig nyugodtan megvizsgálhatja az első betegét.

Hód doki bólint, és előveszi a sztetoszkópját:

– Máris megyek a rendelőbe – mondja.

Hód nővérke tovább keresgél.

– Lássuk csak… Mi is kell a csikiszérumba? – dünnyögi közben. – Szeretetkenet, mosolymézkivonat, simogatósó. 

Hód doktortól tanulta ezt a szérumreceptet, és mindig izgul egy kicsit, amikor el kell készítenie, de nagyon büszke is rá, hogy egyedül csinálhatja. Jólesik, hogy Hód doki ennyire megbízik benne. Mióta a nővérke elárulta a legnagyobb titkát a doktornak, mégpedig azt, hogy egyszer majd ő is szeretne orvos lenni, egyre több fontos feladatot kap a dokitól, úgyhogy, amikor csak egy kis ideje van, Júlia nővér a könyveket bújja, gyógyszertant tanul és anatómiát, élettant és biokémiát, és azóta egyedül készítheti már a csikiszérumot.

Hopp, a mosolyméz kivonat is megvan, ott lapult a legalsó fiókban, a gumikesztyűs doboz mellett.

Zirr-zurr, csitt-csatt, zirr-zurr, csitt-csatt – nyílnak és csukódnak a fiókok, már csak a simogatósó kell. Az hol is van? Ja persze, a polcon látta az imént.

Most már minden megvan, csak pontosan ki kell mérni az adagokat, és összekeverni desztillált vízzel.

Hód nővérke kevergetés közben ezt a kis dalt énekli – amit ő dúdol, az nagyon hasonlít a Nyuszi ül a fűben dallamára, de ti nyugodtan kitalálhattok hozzá magatoknak egy saját dallamot is, ha szeretnétek:

 

Csikiszuri keverek,

szeretik a gyerekek, 

meggyógyít a kacagás,

nem pótolja semmi más.

 

Ha beteg vagy, ide nézz,

simogatás, mosolyméz,

meg egy kicsi szeretet:

ezt adom be, gyerekek!

 

Csiki, hopp, csiki, hopp,

csikiszurid megkapod!

 

Éppen elkészül, amikor hallja, hogy az ajtó túlsó oldaláról, a rendelőből valami nagy sóhajféle hallatszik.

– Fúúúúúúúúú...!

Mi ez a hang? Csak nem a szél fúj? Vagy lehet, hogy tényleg sóhajtott valaki?

Menjünk csak át mi is a rendelőbe!

Hód doki rendelőjében egy sápadt kisfiú ül, és éppen hosszan kifújja a levegőt.

– Ez az, kisfiam, nagyon ügyesen sóhajtottál! – dicséri Hód doki, és egy pillanatra leveszi a kisfiú hátáról a sztetoszkópot. – Sóhajts csak szépen még egyet!

A kisfiú levegőt vesz, megint felsóhajt. Sóhajtsatok szépen ti is vele, szívjátok tele a tüdőtöket, aztán szépen lassan sóhajtsátok ki.

– Fúúúúúúúúúúú…!

– Nagyon jó – mondja megint Hód doki – máris hallok valami kis csendes zörejt… Még egy utolsó sóhajt kérek!

A kisfiú megint sóhajt, de akkorát, hogy majdnem lefújja az asztalról Júlia nővér papírjait. 

– Azt hiszem, megvan – mosolyodik el Júlio doki. – Szerencsére nincs komoly bajod, ez legfeljebb egy aprócska tüdőkislábujjkabeszorulás!

A sápadt fiúcska erre egy picit kipirul, és szélesen elmosolyodik: – Tudom, hogy most viccel a doktor bácsi. Az embereknek nincs is lábujjuk a tüdejükben.

– Hű, de okos vagy – mosolyog vissza rá Hód doki. – Akkor biztos, hogy nem fogod bánni, ha megcsiklandozom kicsit azt a nem létező tüdőkislábujjadat a csodálatos csikiszurimmal!

Ahogy ezt kimondta, már be is lép Júlia nővér, aki eddig csak befelé kukucskált az ajtórésen:

– Jól hallottam, doktor úr? Csikiszurit mondott?

– Igen, igen – mondja Hód doki vidáman. – Pontosan erre van szüksége ennek a kedves fiatalembernek itt. Akármibe fogadok, hogy nem fogja kibírni nevetés nélkül!

 

Szerzők: Dragomán György és Szabó T. Anna, írók

Legyen egyedi Hódmese-képed! Ha szeretnéd, töltsd le és nyomtasd ki színezőnket! A nyomtátáshoz klikk ide >>