Ha úgy kezdem a muszakareceptet, hogy a nagy padlizsángalaxisban a muszaka egy külön bolygórendszer, akkor biztos nem orrolnak meg rám a muszakapuristák, nem mondják kellemetlenkedve, hogy micsoda dolog már a muszakát csirkehúsból csinálni? (Halkan megjegyzem, hogy a tépett kacsás muszaka is egészen lenyűgöző étel, megéri, hogy egyszer majd szépen elmeséljem.) Nem, ez nem igazi görög muszaka, mert azt bárányhúsból illik készíteni, és paradicsom is több van benne a szokottnál. Ez itt inkább egy csirkés-paradicsomos rakott padlizsán, szép, ráérős, könnyű nyári étel, ami napokig eláll, hidegen is nagyon finom, kutyaütő meleg napokon napszállta után, hűtőhidegen érdemes enni egy pohár fanyarkás fehérborral vagy könnyű fröccsel, kevés finomabb nyári vacsorát tudok ennél elképzelni.
Négy közepes padlizsán, négy nagyobb napérlelte paradicsom, két vöröshagyma, hat-nyolc fej fokhagyma kell hozzá, meg persze egy közepes csirkemell.
A padlizsánt megmosom, hosszanti szeletekre vágom, megsózom, egy szita fölött hagyom a szeleteket kicsit kicsepegni. Lehetne persze csak simán felkarikázni is, de a szeleteket könnyebb rétegezni, és sütéskor jobban elférnek a tepsiben, merthogy a sütőben fogom elősütni őket, úgy kevesebb olaj fogy, ráadásul sülhetnek párhuzamosan a csirkehússal. Rengetegszer szeleteltem már padlizsánt, de a szivacsos hús tapintása mindig lenyűgöz, annyira nem hasonlít semmi máshoz.
Amíg a padlizsán veszít kicsit a keserűségéből és magába szívja a sót, felszeletelem a hagymát, megsózom és -borsozom a csontos csirkemellet, aztán egy serpenyőben vajat hevítek. Amikor már majdnem habos, a bőrével lefelé sütni kezdem benne a csirkehúst – tulajdonképpen egy gyors sütőben sült csirkemellpecsenye készül majd, a lényeg, hogy mindenhol szépen körbepiruljon.
Ha a csirkemell már szép piros, kiveszem a serpenyőből, aztán megpirítom kicsit a hagymát. Bazsalikomot, oreganót és kakukkfüvet szórok rá, és felöntöm egy ujjnyi fehérborral. Visszateszem a serpenyőbe a csirkét, és beteszem a rácsra a sütő legalsó polcára, végül szeretettel köré szórom a héjukban hagyott fokhagymagerezdeket.
A padlizsánt kicsit megnyomkodom, szilikonecsettel beolajozom a sütőtepsit, aztán szépen helytakarékosan elhelyezem bennük a padlizsánszeleteket, a tetejüket is megkenem oliívaolajjal, és beteszem a tepsit a sütő legfelső polcára.
Légkeverés kell, száznyolcvan fok, huszonöt perc vagy fél óra alatt a csirke nagyjából megsül, a padlizsán meg szépen megpirul.
Közben lehúzom a paradicsomok héját (az aljukra keresztalakú bevágás kerül, aztán pár percre beteszem őket a csirke mellé sülni, épp csak annyira, hogy elkezdjen felhólyagosodni a héjuk), és jó vékonyra szeletelem mind a négyet. Az a jó a paradicsomszeletelésben, hogy az ember örülhet a kése élének – mondanom sem kell, hogy a főzés igazából mindig a kés megfenésével kezdődik minálunk.)
Ha a csirkehús már nagyjából átsült, akkor kiveszem a serpenyőt (óvatosan azzal a vasnyéllel!), lefejtem a csontról a húst, vékony szeletekre vágom, és hozzákeverem a hagymás mártáshoz, persze a sült fokhagymákat se felejtem el hozzákeverni. A hús szépen beszívja a pecsenyelevet, jól átszaftosodik majd tőle a padlizsán.
A nehezén ezzel túl is vagyunk, már csak össze kell rakni magát az ételt – egy olívával kikent vaslábosban a legjobb egymásra rétegezni őket, padlizsán, hús, paradicsom, padlizsán, hús, paradicsom, padlizsán, készen is vagyunk, már csak a tetejére kell bőségesen parmezánt reszelni és zsemlemorzsát szórni.
(Lehetne persze vékonyra karikázott krumplit is tenni a tetejére, sőt, akár a rétegek közé is, és a csirkehúshoz is lehetne külön paradicsompasztát keverni – ezt olyankor szoktam, ha kicsit masszívabb étekre vágyom.)
Most már csak készre kell sütni. Az a jó, ha nem sietünk vele, és van ideje az ízeknek jó másfél-két óra alatt összeérni a százhatvan fokos sütőben, úgy, hogy a paradicsomok a leve és a hús szaftja alulról indulva átjárja és átfűszerezze a padlizsán rétegeit, és legyen idejük szépen elmélyülni az ízeknek.
Hozzávalók: négy közepes padlizsán, négy szép nagy paradicsom, két közepes vöröshagyma, egy nagyobb csirkemell, só, bors, oregano, kakukkfű, parmezán, zsemlemorzsa, vaj, olívaolaj.
Dragomán György, író