Áruházak Facebook Instagram Youtube Üzenet

Az őszibarack és a fagylalt csodája

A legfinomabb és legegyszerűbb nyári desszert a kasztelgandolfó, amilyen elegánsan hangzik, olyan nagyon egyszerű. A kasztelgandolfó valójában csak hámozott, nagyon kevés rummal, esetleg konyakkal meglocsolt, hidegben fél óráig érlelt őszibarack (ha gyerekek is kapnak, az övék készülhet inkább pár csepp citromlével – és a barackot lehet nagyon finoman porcukrozni – ilyenkor nem az édesítés, hanem az ízfokozás a cél, a cukrot szinte úgy lehet használni, mint a sót), amit aztán kis porcelántálba halmozva vaníliafagylalttal kell megkoronázni. Ez a kasztelgandolfó, a nevét a pápai palotakertről, a Castel Gandolfo-ról kapta, a receptet emlékeim szerint apám olvasta fel egy nyári vasárnap délelőttön Lénárd Sándor A római konyha című csodálatos szakácskönyvéből, ahol nem is mint recept, hanem mint afféle elejtett félmondat szerepel, a Castel Gandolfo zamatos őszibarackjának dicséretét zengő bekezdésben. 

 

Akkor pont volt otthon barack is, fagylalt is, gyorsan elkészült hát az édesség, és kasztelgandolfó néven bevonult a családi receptúrába. Valószínűleg ennek az elegánsan, egzotikusan és nagyvilágian hangzó névnek köszönhette, hogy nem kopott ki onnan soha többet, úgyhogy, ahogy megérkeznek az első édesre érett őszibarackok, máris készül a kasztelgandolfó, és boldogan tehettük fel egymásnak, ha kellett, ha nem, az első mondatban már leírt kérdést – hiszen már a kérdés harsány örömében ott volt a zamatos ízemlék és az étvágygerjesztő vágyakozás.

 

A találmány lényege, hogy az őszibarack nagyon szépen illik a vaníliafagylalthoz. Erre persze nem nehéz rájönni, egyszerű desszert, annál jobb, minél jobb a fagylalt és minél jobb a barack. Én legjobban a fehér húsú, nem túl tolakodóan, de aromásan édes barackokból és házi készítésű, vaníliásnál is vaníliásabb vaníliafagylaltból készítve szeretem.  Ha igazán egzotikusra akarom csavarintani, akkor meglocsolom egy kiskanál friss tökmagolajjal (ezt a trükköt, a tökmagolajas vaníliafagylaltot Stájerországban tanultam), ilyenkor pirított, sós tökmagot is lehet bátran szórni a tetejére. 

 

Pisztáciafagylalttal persze talán még ennél finomabb (a pisztácia és a vanília mély és messze vezető barátsága olyan történet, amiről egyszer majd hosszabban is áradoznom kell), és ha szépen megtört, sós pisztácia-grillázst szórunk a tetejére (pár kanál cukrot karamellizálunk, ha már jó borostyánszínű, durvára vágott, hámozott pisztáciát szórunk bele, és pár csipet nagyszemű sót, megvajazott fémlapra öntve hagyjuk kihűlni, majd összetörjük), akkor már mestercukrászi szintek felé kacsintgathatunk. És persze ha már kacsintgatunk, akkor eszünkbe juthat a legklasszikusabb barackos fagylaltkehely, a peche melba, ahol a barack mellé málna is kerül (vagy éppen málna-áfonya-szeder keverék – mi persze bármilyen variációban használhatjuk ezeket, nekem az éppen csak egymáshoz tört málna-áfonya keverékkel vannak szép tapasztalataim), és félbe vagy negyedbe vágott málnaszemeket is szórhatunk a pisztáciafagylaltos-grillázsos őszibarackra. Magamban én ezt is kasztelgandolfónak hívom, ez az úgynevezett dúsgazdag változat.

Hozzávalók: személyenként egy egész hámozott őszibarack (ízlés szerint egy kanál rum vagy konyak, kevés cukor), két gombóc vanília- vagy pisztáciafagylalt, málna vagy más bogyós gyümölcsök, sós grillázs (ideális esetben pisztáciából).

Dragomán György, író